Habár több, mint egy hónapja volt, aki ott volt, annak még mindig élénk az élmény. Beszámoló az egyik legújabb MEF-tagtól, aki mellesleg a Fordítóversenyt is megnyerte. Váczi Mara írása.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép nyári nap. Pontosabban 2018. augusztus 18-át írtunk, amikor vidámabban ugrottam ki az ágyból a szokásosnál, mert itt az Eurovíziós Tábor. Ami szám szerint már a 2. volt , de nekem ez első. Tudtam, hogy a legtöbben már ismerik egymást a különféle rendezvényekről, vagy éppen a tavalyi táborból, én meg majd mint kis gólya érkezem meg közéjük…de sebaj. Utazzunk! Hisz végre olyan emberek közt lehetek, akik nem néznek komplett idiótának, ha a kedvenceimről áradozok, de legalább is tudják, hogy kiről van szó. Meg elnézegetve a tavalyi képeket és programot, az egész kihagyhatatlan lehetőségnek tűnt, minden Eurovízió rajongó számára.
Irány a Balaton. Annak is a keleti partja, Balatonakarattya. Az utazás maga az szabadon választott. Mi páran a vonatot vettük célba, ami le is ért, egy kis séta, hogy fitt legyél, és máris ott álltál a Gabriella panzió előtt. Lepakolás, várakozás, szobafoglalás. (Nem biztos, hogy jó a sorrend). Megérkeztek a sztárvendégek is, Getty Kaspers, valamint a YESYES fiúk. Már éreztem, hogy megérte eljönni. Pedig még csak most kezdődött.
Ebéd után a fiúknak rohanni kellett, mert vár a koncert, minket meg a tojáskeresés. Nem, nem lett hirtelen Húsvét, így tojás helyett igazából borítékokra vadásztál, a „Kedvenc Dal Projekt” elődöntőseivel. Indulhat a hajsza, a keresés, gyűjtsd a borítékokat, nyerj pontokat. Szerezd meg hát mind… Végül lett 3 borítékom. Ezután borítéknyitás, és örömködés, vagy éppen halk bosszankodás, hogy a kedvenced bekerült-e vagy sem valamelyik csoportba.
Mi is lehetne jobb egy kis rohangálás után, mint a strand? Mentünk is a vízpartra hűsölni, meg rákészülni az esti bulira. Mert messze még a reggel, és ahogy hirdetve is volt „Party for Everybody”.
Előtte még játék. Ahol csapatokba osztottak be, és így mértétek össze Activity vagy éppen „legyetek zászlók” tudásotokat a többiekkel. Fel kell(ett) volna ismerni énekeseket, a kocka hasuk alapján, illetve szoborrá is kellett (volna) válni, míg a már kiesettek megpróbálnak kimozdítani eme helyzetedből, vagy legalább is mosolyt csalni az arcodra. Nem, nem vált be a „gondolj mindenféle rossz vagy szomorú dologra” taktika. Pedig igyekeztem, tényleg…
Majd buli hajnalig, vagy ki meddig bírta.
Másnap… A programok ebéd után kezdődtek, addig úgy üthetted el az időt, ahogy kedved tartotta. Szóval irány a strand. Utána viszont folytatódtak a játékok, először egy Eurovíziós Kvízzel, majd egy számháborúval. Kezdődhet a Viadal! Fejeden egy dalcímmel kellett életben maradnod, és leszedni a másik csapat játékosait. Az életedet akkor veszted el, ha a másik csapat „katonái” eléneklik a dalod. Hogy ki milyen taktikát választ, az az emberre volt bízva, így néha átcsaptunk állóháborúba. Néha szerintem csak simán random dalok lettek énekelve, „hátha talál” alapon. Néha a játékmesterek is belenyúltak a harcba, így aztán már azt se tudtam kivel vagyok. De ettől szép a viadal. Túléltük.
Jöhet a vacsi és a szalonna/virsli/hagyma/krumpli (kinek mi, ízlése szerint) sütés. A tábortűznek megvan a maga varázsa. Ott ült mindenki, Getty-ék is, beszélgettünk, ettük az általunk sütött, néha elégett falatokat, és néha igencsak csípi a szemedet a füst. De valahogy az egész olyan baráti és nyugodt.
Miután mindenki teletömte a hasát, kezdődhetett a show. Rögtön a Fordítóverseny díjátadójával, ahol megállapítottam, hogy az emberek szeretik a farkasokat. Ezután kezdődött az elmaradhatatlan Ki Mit Tud?, ahol volt tánc, és ének, meg tánc és ének. Szerintem mindenki remekül helyt állt, és bár ez kis közönség, nagy bátorság kiállni emberek elé, és előadni valamit. Legyen az akár két fő, vagy milliók.
Végezetül jött az este fénypontjaként Getty előadta a 1975-ös Fesztivál győztes dalát, a Ding-A-Dong-ot. Getty nagyon kedves és közvetlen volt mindenkivel az egész tábor ideje alatt. Végig csinálta velünk a sok játékot, benne volt a bolondozásokban is. Úgy állt hozzánk, mint egy haverhoz, felejthetetlen emlékeket hagyva a táborozókban.
És már át is csaptunk a bulizás részébe az estének. Kicsit már mindenki fáradtabban, de töretlen lelkesedéssel rázta a kedvenceire, legyen az a „Golden Boy”, vagy az „I didn’t know”, illetve fedezhettél fel magadnak új kedvenceket, mint én a „Latte Chocolatte”-t. Magam részéről kettőkor zártam az estét, a többiek tovább maradtak, és úgy tűnt sosem fáradnak el.
És az utolsó nap…
Mert nincs olyan hosszú buli, ami ne érne egyszer véget. Így ez is véget ért. Lementünk még egyszer közösen megreggelizni, összepakoltuk a cuccainak, és vártuk a Big Twistet, ahol magyar Eurovíziós előválogató, A Dal történetének 200 dala közül szavazhattál be a tábori pontjaid árán a legjobbak közé, hogy aztán ezek megint megmérkőzzenek egymással, a már ismert szavazási (1-12) rendszerben. Jöhetett a taktikázás, majd a beszavazott dalok végighallgatása után a szavazás: nyert az Origo.
Ebéd után jött a táborbontás, a zászlók ünnepélyes leengedése, és persze az eredményhirdetés, és oklevelek, ajándékok átadása. Fotózkodás, búcsúzás, rohanás a vonathoz, kisebb káosz ki mivel/kivel megy. De végül mind elindultunk, és még el is értük a vonatunkat.
Budapestre érve az elszántabbaknak, vagy a belvárosban lakóknak még volt egy közös Tüzijátéknézés, mert valahogy így dukál befejezni egy ilyen rendezvényt.
Ezúton szeretnék gratulálni a tábori pontverseny győztesének, Turbucz Tominak, mert tudom, hogy neki ez nagyon nagy öröm volt. Szeretném megköszönni a szervezőknek, hogy ezt így összehozták nekünk, és az év egyik legjobb hétvégéjével gazdagodhattunk. Vagy legalább is én. Remélem lesz még ilyen, és találkozunk jövőre is.
Fotógalériáért kattints ide.