„PED: Poszteurovíziós Depresszió – igen, ez egy létező dolog, és megannyi Eurovízió-szezon után most érzem talán a legintezívebben. Gondoltam, kiírom magamból.” Élménybeszámoló a 2019-es Eurovíziós Dalfesztiválról.
Magamról egy pár szót: Laci vagyok, 33 éves – 2010 óta párommal Zürichben élünk. Én 2008. február 4-én fertőzödtem meg az Eurovízióval és véglegesen. Előtte is láttam a tvben, imsertem a számokat, de annyira nem voltam proaktiv fan. Aztán 2008 elején Svédországba költöztem és egy helyi srácccal laktam együtt. Emlékszem egy szombat este volt, és 7 óra körül felpattant, hogy „Jesszus, nincs itthon snack!” gondoltam valami film jön vagy valami ilyesmi. Azán este 8-kor elkezdődött a szezon első Melodifestivalenje – ez a svédek „Dala” csak hát a svédek tolják a legdurvábban. Tehát ott és akkor szerelem volt első látsra, azóta minden műsort néztem, volt hogy élőben is ott voltam a stockholmi döntőn. Ezzel együtt persze véres ESC fan is lettem. Az első „személyes” élményem 2013-ban volt. Az, hogy a svédek nyertek és Malmö rendezte, meggyőzött, hogy ott a helyem, azóta minden évben ott tombolunk az arénában. A párommal járjuk az Eurovíziókat. 12 éve vagyunk együtt, ő alapból nem bírta az Eurovíziót, és a mai napig rohamot kap, ha valaki „windmachine-be szomorúan néz” 😀
Tel-Aviv
Tavaly nekem teljesen mindegy volt, hogy Ciprus vagy Izrael – talán a Netta szám jobban tetszett. Ott és akkor Lisszabonban még nem tudtuk biztosra, hogy akarunk-e menni. RENGETEGET utazunk, de Izrael eddig még kimaradt… Egyszerűen nem a legjobb a brandje és valljuk be őszintén, mindenkiben benne van, hogy nem akar egy rakétát a valagába. Végül eldöntöttük, hogy a szokásos májusi „napos” nyaralást (ami általában Gran Canaria) egy jó hosszú Tel-Avivval helyettesítjük
Zürichből megy több közvetlen járat is, mi Swisszel mentünk – kb. 3 és fél óra az út, a nagyját végig aludtam, előtte nap este jöttünk meg Mexikóból, nem voltam a legfittebb. A megérkezés után érdekes volt látni, hogy a helyiek a szombati zárva tartást IGENIS komolyan gondolják. A reptéren alig volt valami nyitva (SIM kártyát akartam venni, végül sikerült) – de semmi tömegközlekedés és a taxisofőrök száma is elég limitát (csak az arabok dolgoznak). Az első dolog, ami megcsapott az a rengeteg felhőkarcoló, a rengeteg lepukkant lakóépület és a kaotikus közlekedés. Első blikkre megmondod, hogy ez nem Európa, ez bizony a Közel-Kelet, de azért mégse annyira lepukkant, mint mondjuk Kairó.
Miket emelnék még ki?
A helyiek „attitűdje”: nagyon érdekes, mert nagyon nem illedelmesek – de valahol azt mondanám, hogy barátságosak, csak hangosan és legtöbbször agresszíven. Volt pár kellemetlen taxis élményem, de volt rengeteg pozitív is – amikor a bárban a pultos ingyen itatott. Nem semlegesek, nem ridegek – de sokaknak zavaró lehet ez a nagyon direkt hangos viselkedés.
Az árak: nincs mit szépíteni Tel-Aviv xxRVx DRÁGA! Zürichet mondják a világ legdrágább városának, hát javaslom nekik, hogy nézzenek szét Tel-Avivban. Erről nem is fogok többet írni – nyaralni mentünk, nem spórolni, de ha valaki esetleg valaha odamenne, az készüljön fel.
Nem vagyok az a nagy szofisztikált városnéző – a legtöbb időt a Hilton Beachen töltöttük – RENGETEG új emberrel ismerkedsz meg – mindenki hallgatja a bluetooth speakerén az ESC zenéit, és a perzselő napon a hideg tenger hűs habjai között jól leissza magát 😊. Tudom elég „classyn” hangzik – de tényleg az egyik legjobb része volt a hétnek… (persze 9 nap alatt azért kocsikáztunk is az országban)
EUROVISION 2019 – DARE TO DREAM
Nézzük a szokásos ESC elemeket
Eurovillage – nem mentünk… tömeg volt és volt jobb dolgunk is 😊
EUROCLUB – első este mentünk oda, akkor még elég gyéren voltak a rajongók, de nagyon nagyon jó buli volt – és itt még nyugodtan beszélgethettél az ott lévő „sztárokkal” – hatalmas hangár – minden adott volt a jó bulihoz, DE valamiért nem fogadtak el külföldi kártyát fizetéshez… persze senkinél nem volt KP – minden guide azt írta hogy Tel-Aviv nagyon hi-tech – mindenhol lehet kártyázni – hát ott azon az este nem lehetett – a közeli ATM elromlott… el tudjátok képzelni a háborús állapotokat 😊 – engem mondjuk a pultosok itattak ingyen (nagy botrányt csaptam). A Euroclubba egészen az utosló estéig vissza se tértünk pedig, ez volt közelebb a szállásunkhoz
EUROCAFÉ – Picit el volt dugva és messze volt a központtól, de én minden este betegre tomboltam magam. Imádtam – jó fellépők, jó DJ-k – nagyon jó hangulat – hatalmas belső nyitott kert. Éjféltől hajnal 5 ig minden nap itt aztán ment az Eurovízió!
Tel-Aviv EXPO – Párommal az OGAE jegycsomaggal minden élő shown ott voltunk, a szombati döntőre már olyan rutinosan mentünk be, mintha egy ismerős klubba járnánk. Az előző évekhez képest rengeteget kellett gyalogolni! Az egész expót megkerülve, csak pár helyen lehetett bemenni. 1 km-t biztos hogy totyognunk kellett onnan, ahol a taxi kirakott. HATALMAS rendőri készültség – bár én meg mernék esküdni, hogy Kijevben több volt a rendőr – de ilyen agyonfelfegyverzett katonákra nem elmékszem. Mindenki barátságos volt, még a géppisztolyos katona is 😊 – első körben frusztált a sok fegyver, de aztán hozzászoksz. Tüntetéssel egyedül a szombati döntőre menet botlottunk, de őket is békén hagyták – nem láttam semmi botrányt. A Security meg hasnolók nem voltak durvábbak mint bárhol máshol szerintem egész flottul ment – főleg Lisszabonhoz képest! Ami rengeteg embernél borította a bilit, az az, hogy NEM LEHETETT SEMMI FOLYADÉKOT BEVINNI az arénába! Tehát, ha műsor alatt megszomjaztál, akkor irány ki – ott meginni – és úgy visszamenni. Hozzáteszem, a többi városban az arénán belül vödörszámra mérték a sört és vitte be magával mindenki tálcán. Az Aréna szép volt, de szerintem az előző évekhez képest nagyon picike. Amúgy minden rendben ment, leszámítva hogy néha-néha a pultos kitalálta, hogy épp nem működik a káryaolvasó – adjak KP-t. Addigra már belejöttem, hogy ott a teljesen elfogadható válaszom az volt „nincs kp – viszem a sört majd csináld meg a cuccod mire jövök a következőt venni” és otthagytam…
Végül, elég nehezen lehetett taxit fognia annak, aki a show végén jött ki (mi mindig előbb leléptünk, rengeteg időt és stresszt spórolsz meg ha a nagy tömeg előtt még elszöksz).
Pár szó magáról a műsorról
Nem megyek bele abba, hogy mi nem működött, ezt olvashattátok egy csomó helyen, hogy a helyi TV (KAN) nem igazán állt a helyzet magaslatán – rengeteg baki mindenhol – ezeket mondjuk már csak itthon láttam az adásokat visszanézve.
Az elődontők közül az első nagyon gyenge volt… persze volt pár „OMG előadás”, mint például Ausztrália, de összességében az egyik leggyengébb adás, amit valaha láttam. A magyar dal nekem sosem tetszett – a Dal választási procedúrájáról is megvan a véleményem, ezt is leírtam már párszor. Látva az első elődöntő gyenge mezőnyét – én azt hittem, továbbmegy, de legyünk őszinték… Ez egy szép dal – szép produkció, de nem oda. Gyenge volt, elvérzett. Milyen jó lett volna Szekér Gergő vagy a Kállay! 😊
A második elődöntő ugyanakkor az egyik legerősebb show – amit valaha láttam. Én idén három dalnak szurkoltam. Svédország – ők nálam bármikor és mindig, de idén kifejezetten szerettem a dalt és John Lundvik egy nagyon aranyos, szerény srác. Svájc – itt élünk mér 10 éve lassan, ez az „otthonunk” és ismerem itt a helyi SRF stábot, idén beleadtak mindent, hogy döntőbe jussanak. (Hozzáteszem össze is jött nekik, és itt az ESC döntőt 50% os közönségaránnyal nézték!). Norvégia – ez az én „Eurotrash” zeném – őszintén szólva nálam nem sokan örültek jobban, mikor kijött, hogy ők nyerték a televotingot – van még remény a „Eurotrash” rajongóknak 😊. Amikor néztem a norvég nemzeti döntőt március elején, én már akkor ugráltam ezért a számért. A győztes holland szám a párom kedvence volt, engem valahogy soha nem fogott meg, de minden a helyén volt, szépen énekelt és a hollandok megérdemelten rendezhetik jövőre a versenyt, szívesen megyek.
Egy pár szubjektív vélemény az eredményeket látva…
➡️ A spanyolok felrobbantották az arénát! Nem kicsit… NAGYON!
➡️ A francia dal tv-n jött csak át, ott nem tudtuk például, hogy a táncos lány süket
➡️ Az izraeli srác pedig az este legszebb pillanatát hozta – látni, hogy a helyiek mennyire büszkék erre az egészre – és ahogyan az a srác ott énekelt – rengetegen könnyeztek ott!
➡️ Az ausztrál színpadkép élőben bőven felért egy cirkuszi mutatvánnyal, nagyon magasan dülöngéltek!
Nem vagyok valami nagy blogos, de a MEF-nek még ott felajánlottam, hogy szívesen megosztom az élményeimet – nagyon sajnálom, hogy rengeteg magyar pénztárcájának egy ilyen utazás kimerítené a limitet. OGAE tag vagyok az első nap óta, és mivel nem élünk Magyarországon, az összejöveteleken sajnos általában nem tudunk részt venni.
Jövőre is biztosan megyünk Hollandiába. Nem biztos, hogy az egész hétre, általában csütörtök-vasárnap szoktuk tolni a szezonokat, de itt Izraelben ez ugye nyaralás is volt. Szerintem „elsőáldozóknak” Hollandia jó kezdés lehet – jó a tömegközlekedés – olcsó repjegy, szállást kb. bárhol foglalhatsz. Szerintem nem Amszterdam lesz a befutó – a város már tele van turistákkal így is. Rotterdam vagy Hága lesz, de majd kiderül.
Üdv Zürichből,
Laci
Good Night, Europe!