Máté az utolsó pillanatban döntötte el, hogy részt vesz a Táborban, végül megnyerte a tábori pontversenyt. Az ő élménybeszámolója a 2017. augusztus 18-20. között, Dunaújvárosban tartott 48 órás Eurovíziós buliról.
Augusztus 18-án jött el a nap, amire minden Eurovízió rajongó várt: az I. Eurovíziós Tábor vette kezdetét. Mindenki a saját kényelmi igényeinek megfelelően kocsiba ült, vonatra vagy éppen buszra szállt, és elindult Dunaújvárosba, a szalki-szigeti kempingbe. A szervezők 18 óráig várták a résztvevőket – egyébként eddig az időpontig a legtöbbünk meg is érkezett. Az első este – ahogy az hirdetve is volt – egy finom vacsorát követően a vörös szőnyeges bevonulással és a MEF-zászló felvonásával kezdődött meg hivatalosan a tábor.
Az izgalmasabbnál izgalmasabb játékokkal tarkított pontversenyben először egy memórialáncot játszottunk. Mindenki mondta a nevét, majd hozzátett egy olyan eurovíziós dalt, amelynek a kezdőbetűje megegyezik a mi nevünk kezdőbetűjével – és értelemszerűen ezt kellett láncban ismételni, ami mindig egy név–dal párossal hosszabb lett. Az hagyján, hogy a játék az 1973-as luxemburgi győztes “Tu te reconnaîtras”-val kezdődött, de sokunknak okozott fejtörést a “Junger Tag”, vagy a külföldi vendégeknek a “Miért kell, hogy elmenj?” megjegyzése, helyes kiejtése. Mikor már mindenki tudta mindenki nevét (és a hozzá társított dalt is), akkor frappáns nevű csapatokba osztva mértük össze tudásunkat. A klasszikus mutogatós Activity játéktól kezdve a rajtunk lévő ruhadarabok értelmes zászlóvá eszkábálásáig minden volt. A felgyülemlett izgalmak levezetésére nem maradt más az este további részeire, mint a hajnalig tartó buli. Az szinte biztos, hogy fél 4-ig mindenkinek lement legalább egy kedvenc buliszáma, de az is lehet, hogy több is. A hajnalba forduló bulizást egy közös “Undo” énekléssel zártuk, hogy aztán senkinek ne maradjon hiányérzete az estét illetően.
Szombat reggel/délelőtt – mindenkinek opcionálisan – a saját faházában elfogyasztott reggelit követően jött el a tábor második napja. A szabad foglalkozást követően délben a bőséges ebédünk elfogyasztása után eurovíziós számháború vette kezdetét: a klasszikus játék azzal volt megspékelve, hogy a fejünkre helyezett papírlapokra nem számok, hanem zászlók, évek, országok és dalcímek voltak elhelyezve. Valakit akkor lehetett kilőni a játékból, ha a másik csapat játékosa elénekelte a látott dalt. Nagyon szellemesen a két csapat a Team Boggie és a Team Molly nevet viselte: az egyik háborút vívott a semmiért, míg a másik csapat tagjai csupán játszottak a számokkal; természetesen csak a bécsi Eurovízió dalai után – szabadon. Mondanom sem kell, hogy egy órán keresztül, teli torokból szólt a “Hájnáne-ná-ná-ná”, a “Hallelujah” vagy éppen a “Volare” a kemping területén, bízva a másik csapat tagjának eltalálásában.
Délután egy klasszikus kincskereső játékkal egybekötött KDP-sorsolást tartottunk, ahol megismerhettük az eddigi összes Eurovíziós Dalfesztivál, általunk legjobb 60-nak ítélt dalát, 2017-tel bezáróan. Este a kempingezés elmaradhatatlan kellékeként tábortűz mellett sütöttünk szalonnát, virslit, hagymát, miegymást. A laktató, kiadós vacsora után kezdetét vette a Ki mit tud?, melyben 5 táborlakó mérette meg magát. A mozgalmas nap zárásaként szombat este is elkezdődött a Party For Everybody, amit pontosan ott folytattunk, ahol előző nap abbahagytunk. A szórakozásunk a közös helyszínen 1 óra magasságában ért véget, amikor számomra az egész tábor egyik legmeghatározóbb 6 percében mindenki, közösen, egymásba ölelkezve, torka szakadtából ordította a Million Voices-t és utána a már-már elmaradhatatlan Undo-t. Itt éreztem át, hogy miért is vagyunk ott mindannyian, hogy mi is az, ami miatt minket ennek a versenynek a szeretete összetart. Lehet, hogy így leírva elég pátoszosan, már-már klisének hangzik, de szerintem aki akkor és ott ezt átélte, ő sem gondolja másképp.
Az élménybeszámolóm végére az utolsó reggel kvízversenye maradt, ahol sikerült olyan érdekességeket megtudnunk, hogy hány festett arcú énekes támogatta Katja Ebsteint az 1980-as eurovíziós részvételekor, vagy hogy Ukrajna házigazdaként mikor kapott kevesebb pontot. Az egyenes kieséses versengést követően eredményt hirdettek 4 kategóriában: Ki mit tud?, dalszövegfordító verseny, Eurovíziós Kvízverseny és a tábori pontverseny. Az utolsó ebéd elfogyasztását követően mindenki gyorsan összekapta az összes holmiját, és sietett az első buszhoz / vonathoz / tengeralattjáróhoz / helikopterhez… vagy amit elért…
Összességében nekem egyetlen negatív élményem volt a teljes tábor alatt: méghozzá, hogy túl hamar vége lett, illetve igazából, az hogy egyáltalán vége lett. Már most biztos vagyok benne, hogy jövőre is szeretnék ott lenni, és a létező összes fan ismerősömnek – határon innen és túl reklámozni fogom, hogy jöjjön el, mert egy elképesztő közösségi élményben lesz része, amit nem lehet egy ilyen élménybeszámolóba csomagolva átadni; azt át kell élni.
Madura Máté
Fotók: Lőwinger Zoltán, JP