Leena Tirronent és Lasse Piirainent duóját, azaz a Norma Johnt még Kijevben, az első elődöntő előtt kaptam diktafonvégre. Most egy kicsit abba is bepillantást nyerhettek, hogy eddig miért nem közöltük le ezt az interjút.

Idén a finnek nagy favoritok voltak előzetesen, az elődöntőjük egyik biztos továbbjutójának számítottak. Az utolsó főpróba és az élő adás között kaptam lehetőséget, hogy rögzítsem az interjút.

Az interjú úgy készült, hogy az angol nyelvű beszélgetés diktafonnal lett felvéve, és a terv az volt, hogy mint a többi hasonló, majd le lesz fordítva és persze legépelve. Ez az ötperces interjúk esetében kb. egy óra munka: a sajtóközpontban mindig történik valami érdekes, ami megakasztja a munkát, illetve a háttérzajokat is szűrni kell. Nem is beszélve az angol nyelvű aforizmák magyar megfelelőjének megtalálásáról, de ez persze a gépelő angol tudásától függ inkább.

A terv az volt, – figyelembe véve az esélyeket, és a zsebemben lapuló jegyeket az esti show-ra – hogy a hátra lévő időben egy kényelmes vacsora lesz a hangolódás alapja, és az interjút majd másnap, vagy a döntő előtt, pénteken vagy szombaton tesszük ki.

A történet innen már ismert: Finnország meglepetésre kiesett. (Mint később, a szombat délutáni gyors felmérésből kiderült: őket és az észteket hiányolták a legtöbben a döntőből.) Az interjút így nem tettük ki – mostanáig! – mivel a még versenyben lévőkön volt a hangsúly, na meg a frissen kialakult, lázzal is járó megfázás leküzdésén. (Tipikus Eurovíziós betegség…)

Az interjú

MEF: Leena és Lasse, azaz a Norma John egy vadi új formáció. Az első számotok olyannyira sikeres lett Finnországban, hogy rögtön Kijevig repített Titeket. Mik a további tervek?

Lasse: Valószínűleg az, hogy hogyan fogjuk tudni megjelentetni a zenénket Európa szerte, pontosabban minél több országban. Jelenleg nincs szerződésünk egy kiadóval sem, úgyhogy ezt még ki kell találnunk.

MEF: Folyamatosan készítetek dalokat. Milyen a Norma John stílusa?

Leena: Készítünk tempós, pop számokat is, illetve indie zenét. A Blackbird ugyan egy ballada, de a Norma John nem egy „ballada banda”.

Lasse: Igen, és nem csak magunknak írunk számokat. Habár a Norma John egy indie-pop formáció, csak azokat a számokat tartjuk meg magunknak, amiket igazán a miénknek érzünk.

MEF: Hamár Leena említette a Blackbird-öt: a népszerűségét vélhetően annak köszönheti a dal, hogy nagyon sokan tudnak azonosulni az érzéssel, emlékekkel, ami mögötte van. Az ilyen fájdalomra szerintetek mi lehet gyógyír?

Leena: Túl kell lenned rajta. Az érzéseken. Szomorúnak kell lenned, ha tudsz, sírj. Csak az idő segít. Mindig egy kicsikét jobb lesz.

Lasse: Igen, és ettől erősebb leszel. Minél többet tapasztalsz, annál erősebb leszel. Ez az élet rendje: néha szuperszomorúnak is kell lenned, hogy érezhesd a boldogságot.

MEF: Oké, most egy kicsit akkor próbáljuk meg bebizonyítani, hogy egyébként egy vidám csapat vagytok: titeket melyik Eurovíziós szám vidít fel a legjobban?

Leena: Szerintem mindenki ezt válaszolná: Euphoria. Az a szám elképesztő, annyira friss, annyira laza.

Lasse: Na és persze Loreen is nagyon erős volt mellé. Egyébként nagyon sok jó dal volt már az Eurovízión és nagyon sokféle. Mi sem vagyunk mélabúsak, például határozottan szeretünk táncolni.

MEF: Melyik számra táncoltatok legutóbb?

Leena: Hahaha! Amikor arra várunk, hogy színpadra lépjünk, akkor éppen Montenegró van a színpadon. A színfalak mögött végigtáncoljuk Slavko három percét. Ma is így volt. Amúgy nem vagyunk jó táncosok.

Lasse: Igen, elég fura stílusban nyomjuk.

MEF: Finnország jó szokása, hogy sok pontot ad az Eurovízión Magyarországnak. Szerintetek, ez folytatódni fog idén is?

Leena: Igen! Fogalmunk sincs…

Lasse: Csak bízunk benne, hogy majd mi támogatunk Titeket, Ti meg majd minket. Már csak a nyelvrokonság miatt is. Éppenséggel nekem gyerekként volt egy magyar barátom, akivel sokszor töltöttünk időt BALATONFÜREDen (tökéletes kiejtéssel – szerk.). Szóval, hajrá Magyarország!

(Mint az később kiderült: a döntőben 4 pontot kapott az Origo a finn nézőktől, a zsűritől egyet sem.)

MEF: Köszönjük szépen, és sok sikert! Kiitos! (Ennyit tudok finnül.)

Lasse: EGY, KETTŐ, HÁROM, NÉGY… LÁNGOS… (tökéletes kiejtéssel – szerk.)

Vámos Tamás