Egy észbontó mini-Eurovízió az éjjel-nappal nyüzsgő Amszterdamban

Faragó Péter György beszámolója

Csupán két hét telt el április 8-a óta, az idei Eurovision in Concert azonban éppolyan aktívan van a fejemben, mintha a napokban lett volna. Először voltam, de már akkor, a koncert végén biztos voltam abban, hogy jövőre is nekivágok ennek a nagyszerű élménynek, egyéjszakás zenei kalandnak.

Igazából egy kicsit – nem tudom, miért, de – megszeppentem, amikor megérkeztem a holland fővárosba, mert valljuk be, hogy hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy minden annyira „egyszerű”: egyetlen módja van, hogy a reptérről az áhított célhoz jusson valaki, viszont Amszterdam ebből a szempontból nem is annyira egyszerű. De mondjuk ez az én hibám is volt, erre nem voltam felkészülve. Mikor eljutottam a belvárosba, megtalálva a Melkweg nevű szórakozóhelyet, már egy kisebb sor állt a bejárat előtt, ami addigra, mire kicsit összekapartam magamat az utazás nehézségei után, óriási, kígyózó sorrá vált. Valahogy nem így képzeltem el, de hát az Euróvízió és a hozzá köthető események kérem szépen ilyen népszerűek.

Fotó a Eurovision in Concert Facebook-oldaláról

Bejutva annak rendje és módja szerint megváltottam az After Party-ra a belépőm, majd irány a színpad, ahol csupán egy italvásárlásnyi idő kellett ahhoz, hogy elinduljon a koncert Izland 1999 és 2005-ös versenyzőjével, Selmával. A koncert frenetikus volt, a 35 előadó legalább olyan nagyszerű hangulatot teremtett, mintha a májusi nagy eseményen lettünk volna. A délelőtti gyors előkészületek miatt persze voltak kisebb bakik, de mind annyira emberiek voltak, hogy még azokat is élveztük. Pápai Joci is a legjobb formáját hozta: az érzés, amikor a közönség kvázi visszatapsolta a JálomáLommá-t… Huhhh, kirázott a hideg, nagyon jó volt látni, s érezni, hogy a dalunk elindult…

De sajnos a három órás dalmustra nagyon gyorsan elrohant, következhetett az After Party: nem tudom, miért éreztem azt, valahogy talán addigra elfáradtam (délelőtt az egyetemről mentem egyenesen Amszterdamba), de nekem valamiért nem jött be. Három helyszínen, három külön teremre szakadt szét a bulizó tömeg: valamiért olyan EuroClub-os hangulatot vártam, de egy, számomra ismeretlen fellépő énekes-lány szerintem szétnyomta az egész programot. A fél tizenkettőtől kb. fél négyig tartó programot valamikor fél kettőkor hagytam ott, de onnan is csak a koncert nagyszerű élményével távoztam… illetve a pontos és teljes dallistával, amit itt állítottam össze Nektek, itt tudtok meghallgatni: