A keleti szomszédunk is rockot küld, ráadásul „Goodbye” címmel. Kifaggattuk (és megszerettük) őket. Villáminterjú.

MEF: Látom, előttem az egyik ausztrál újságíró elhalmozott titeket mindenféle szuvenírrel. Én sajnos üres kézzel jöttem, de mi lenne az, aminek örülnétek Magyarországról?

The Humans (szinte egyszerre): Gulyásleves!

MEF: Kísérőnek esetleg egy kis bor? Pálinka?

Adi (dobos): Jöhet egy kis tokaji vagy egri, pálinkából pedig barack.

MEF: Adi, Te folyékonyan beszélsz magyarul. Hogyhogy?

Adi: Mert az anyukám magyar.

MEF: Ah, jó érv! Madridban sok időt töltöttetek az AWS-sel, azaz két rockbanda egymásra talált. Mit gondoltok, milyen jelentőséggel bír, hogy képviselteti magát ez a műfaj is az Eurovízión?

Cristina: Ez nagyszerű! Nekünk legalábbis biztos, mert imádjuk ezt a fajta zenét. Mi inkább popos rockot játszunk, én nem tudok úgy énekelni, mint néhány magyar srác, de amúgy Alex (gitár) tud.

Alex: Az AWS dalát? Igen, imádom a srácokat és a dalukat. Nagyon nehéz énekelni, mert teljesen különböző énektechnika kell ahhoz, hogy VISZLÁT NYÁÁÁR! (aki tudja, hogyan kell írásban jelölni a hörgést, küldje el, frissítjük a cikket az alapján – a szerk.)

MEF: Románia és Magyarország már jó ideje folyamatosan döntőbe kerül. Idén viszont elég sok a hasonlóság kettőnk dalában. Ez inkább erőt ad, vagy kockázatot rejt magában?

Alexandru (billentyűk): Nem tudhatjuk. A nézőknek és a zsűrinek is tetszenie kell. Ahogy Cristina szokta mondani: a színpadon magunkat adjuk, a legjobbat, amit tudunk, onnantól kezdve pedig azokon múlik, akik szavaznak.

Adi: Mondjuk a két dal üzenete is teljesen más!

MEF: Igen, és a színpadkép és természetesen rengeteg más is. Ti egy rockballadát hoztatok, az AWS pedig egy zúzós metált. Nagyon szépen köszönöm, hogy beszélgettetek velem és sok sikert!